*Csrrrrr*
- Suli vaaaaaaaan! - ordítottam teli torokból, miután lecsaptam a vekkert. Végre kezdődik! Már rettentően vártam ezt a napot. Készen állok, hogy megmutassam a világnak az új Violát.
- Mit ordítozol reggel 6-kor? Nem látod, hogy van, aki még aludna?! – rontott be a szobámba az egyetlen és utánozhatatlan nővérem, Emma.
- Neked sem árt néha korán kelni.
- Képzeld hugicám, nekem fontos a szépítő alvás.
- Rajtad az se segít! Úgy nézel ki, mint akit most ütött el a busz! – most komolyan. Karikás, kidülledő szemek, horkolás elleni tapasszal fedett orr, és a fogai… arról inkább nem is szólnék. Elég, ha annyit mondok, hogy tisztán látom, mit evett tegnap vacsorára.
Nővérkém kényszeresen vigyorgott egyet, majd visszabújt a cuki, rózsaszín, Playboy nyuszis ribibarlangjába, én pedig elkezdtem készülődni. Arra jutottam, hogy a kinézetem megváltoztatásához még el kell mennem, vásárolni pár cuccot, ugyanis a szekrényem tele van egyforma, méretre szabott ruhákkal, amiket saját kérésemre varrattunk. Akkor még úgy gondoltam, hogy csakis ez az egy ruha áll jól rajtam. Nem volt más választásom, az új Viola még csak lelkileg van jelen.
Az iskolában az első dolgom az volt, hogy bemenjek a kertész klubba.
- Szia, Viola! –mosolygott kedvesen Jade.
- Szia! Segítsek megöntözni a virágokat?
- Kedves vagy, de az igazgatónő keresett téged. Talán oda kellene menned először.
- Oké, köszi!
Az igazgatónő nem volt sem az irodájában, sem a tanáriban, sem sehol. Összevissza rohangáltam a suliban, mire megtaláltam.
- Igazgatónő, keresett?
- Igen. Kérlek, gyere az irodámba 10 perc múlva.
- Igenis!
~Az irodában~
- Viola, ők itt Ken és Lisa, az új diákok. Ken, Lisa, ő Viola, ő fog közbevezetni titeket.
- Sziasztok! Üdvözöllek titeket a Sweet Amorisban! – erre az igazgatónő intett, hogy távozhatunk.
- Nos, mint már tudjátok, az én nevem Viola. Szeretem a növényeket és az állatokat. Tagja vagyok a kertész klubnak, a rajz szakkörnek, a kézműves szakkörnek, az irodalom szakkörnek, és a dráma szakkörnek. Szabadidőmben sokat rajzolok, úszok, és lovagolok. Ken, te jössz.
- Oké! Kentin vagyok, de mindenki Kennek hív. Szeretek tanulni, olvasni, kertészkedni, és csokis kekszet enni. Van is nálam, kérsz?
- Kösz, nem. Lisa?
- A nevem Lisa. Szeretek zongorázni, sportolni, varrni és rajzolni. Ja és régóta lovagolok. Van itt a közelben lovarda?
- Persze. Az iskolának egész lovas paradicsoma van. Ha ráérsz, délután megmutatom.
- Az király lenne, köszi!
- Rendben, akkor bemutatlak titeket az érdekesebb diákoknak. Tízórai szünet van, akkor a lányok az osztályteremben lesznek.
~Teremben~
- Lányok, ők itt Lisa én Ken. Lisa, Ken, ők Melody, Iris, Kim, Peggy és Rosalya. Ők a normálisabb fajtából származó diákok.
- Igen, nézzétek, ott hátul. A szőke Amber, a barna Charlotte, a fekete pedig szintén Lisa. A helyetekben nem állnék szóba velük, erőszakosak és beképzeltek. – súgta oda Kim.
- Még megmutatom nekik a többi helyet, sziasztok!
~D.Ö. K. Terem~
- Szia Nataniel! Ők az új diákok, Ken és Lisa.
- Sziasztok! Én vagyok a D. Ö. K. elnök, Nataniel.
- Nataniel, ne küldözgess igazolást Irissel vagy mással! Ha eléggé férfi vagy, állj elém te! – rontott be Castiel, Nat képébe nyomta az igazolást, majd kiviharzott a teremből.
- Na, igen, ő volt Castiel. Az övé pár rangos cím. Például a legtöbbet hiányzó diák, a legbalhésabb diák, a legrosszabb jegyek tulajdonosa.
Ezután már nem sok kedvük volt a suli túrához, szóval gyorsan bemutattam nekik Alexyt, Armint, Dajant, Jadet és Lysandert, majd elköszöntünk Kentől és Az istállók felé vettük az irányt.
- Nézd, innen, a domb tetejéről már lehet látni a lovardát.
- Milyen kiráály! Gyönyörű és óriási! A régi lovardám ehhez képest egy apró lyuk.
- Igen, óriási, de az benne a legjobb, hogy itt vannak a legszebb lovak az országban. Minden fajtából és színből van min. 1.
- Aszta!
- Megérkeztünk! – mondtam mosolyogva. A kaput egy számkód nyitja. Beírtam a számokat, majd az óriási vaskapu lassan kinyílt. Első dolgunk volt, hogy felkeressük Alisont, a lovarda vezetőjét.
- Szia, Alison! Ő az új barátom, Lisa. Szeretne a lovarda tagja lenni.
- Szia, Lisa! Ki kell töltened ezt a papírt, aztán mehettek is lovagolni. Mennyi ideje lovagolsz?
- 5 éve. Tanultam díjlovaglást, díjugratást, távlovaglást és tereplovaglást.
- Remek! Ez esetben a papírok kitöltése után már mehettek is lovagolni. Saját lovad van?
- Nincs, de nemsokára kapok egyet.
- Oké, a felszerelésed legközelebb hozd be, addig Viola hoz neked a raktárból egyet kölcsönbe. Itt a kulcs, a 713-as szekrényt kapod. Ide rakd a cuccaid.
- Köszönöm, szia!
Kerestem Lisának felszerelést, átöltöztünk, majd az istállóba mentünk.
- Válassz egy lovat!
- Hmmm… Ő! Nekem ő kell! – mutatott az egyik boksz felé. Mivel nem láttam a lovat, közelebb mentem.
- Ő itt Princess. Magyarországról származik, 4 éves Nóniusz. Gyönyörű ló, és remek ugró. A szerszámokat abban a sarokban találod. Siess, én felszerelem a lovamat. Ő a másik istállóban van, mivel van gazdája. Ha kész vagyok, jövök.
A lovam rendkívül jó formában volt, adtam neki répát, felszerszámoztam, és visszamentem Lisához.
- Lisa, ő Fortune, a lovam. 5 éves, Hannoveri, szürke színű, Németországból származik. Ő a lovarda legjobb díjlova és ugrólova, de a többi sportágban is remekül szerepel.
- Gyönyörű lovad van! Csillognak a szemei!
- Én is imádom. Akkor indulhatunk?
- Persze!
Nyeregbe pattantunk, kimentük a profi díjugrató pályára és versenyeztünk egy kicsit. Persze én győztem! A nap többi részében házit írtam. Holnap szeptember 2-a. Ezt a napot a sulim mindig megadja szünetnek, hogy aki még nem tette meg, az bevásárolhasson az iskolára. Én is vásárolni megyek majd. Összeállítom az új Viola ruhatárát.