Reggel zuhanyzás közben énekelgettem kicsit, majd nekiálltam hajat szárítani.
*Dingdididingding…dingding* - csengettek. Gyorsan felkaptam a szokásos ruhám és lerohantam ajtót nyitni.
- Szia, Viola! Készen állsz a vásárlásra?
- Persze, egy perc – felrohantam, és őrülten kezdtem dörömbölni az öcsém ajtaján.
- Alexander! Öcsi!! Azonnal nyisd ki!!
- Már megmondtam, hogy ne szólíts öcsinek! Anyu is megmondta, hogy másfél perccel vagy csak idősebb! Amúgy mi az a fontos és halaszthatatlan ügy, ami miatt megszakítottad a világ leigázását?
- A videó játék később is ráér! Lisa anyukája elvisz minket vásárolni, és anya szerint neked is vennünk kell ruhát, tesicuccot meg ilyen izéket.
- 5 perc. Lent várjatok - szó szerint a pofámba vágta az ajtót, ami megjegyzem, még mindig fáj egy kicsit.
- Bocs, Lisa. A tesóm mindjárt itt lesz. Meg kell vennünk neki a sulihoz szükséges dolgokat. Ő eddig a nagynénimnél volt Párizsban, mert csak ott tudott speciális sport iskolába járni. Mivel ő általában mindent felad, így ezt is. Ezért most itt van, és holnap ő is a mi osztályunkban kezd.
- Bonyolult, de talán megértettem belőle valamit – Alex pont akkor lépett ki az ajtón.
- Hali, Alex vagyok!
- Úristen! - ordította Lisa kikerekedett szemekkel.
- Ja, tényleg! Elfelejtettem, hogy ikrek vagyunk. Indulhatunk?
- Persze!
Lisa elvitt a kedvenc boltjába, aminek valami kiolvashatatlan francia neve volt. Amint beléptem, megcsapta az orrom az új és eladatlan ruhák illata. Régen imádtam ezt az illatot. Már nem is tudom, hogy tudtam létezni nélküle. Talán 8 éves lehettem, mikor eldöntöttem, hogy nekem csak ez az egy ruha kell. Előtte rengeteget vásároltam. Imádtam szórni a pénzt, főleg ruhákra.
- Viola! Viola!! VIOLAAAAAA!!! – kiáltotta egyre hangosabban Lisa, mivel annyira belemerültem gondolataimba, hogy fellöktem egy idős hölgyet. Gyorsan bocsánatot kértem párszor, majd követtem Lisát. A bolt hátsó részébe vezetett, ahol nem igazán volt semmi, csak két próbafülke, meg egy pult. A pult mögött egy fiatal, kb. 20 éves lány ült, és filmet nézett a telefonján.
- Szia, Linda! Ők itt Viola és Alex. Szeretnénk bemenni a 2-es számú raktárba.
- Csak nyugodtan.
Lisa bement a jobb oldali próbafülkébe, amire egy „ÜZEMEN KÍVÜL” feliratot függesztettek. Hogy lehet egy próbafülke üzemen kívül? Lisa kidugta a fejét, és intett, hogy menjünk be. A függöny mögött feltételezem ajtó lett volna, de csak egy üres hely volt, azon túl pedig jobba és balra két-két ajtó. Bementünk a 2. raktár feliratún. Egy óriási szoba volt, tele dobozokkal, vállfákkal és akasztókkal, amiken temérdek ruha lógott. Régen valahogy így nézhetett ki a gardróbom is.
- Miért van minden ruhából csak egy? – szólalt meg talán érkezésünk óta először Alex.
- Ezek a tervezők által kiküldött mintadarabok. A bolt ezekből rendeli meg a következő évi kollekciókat – hangzott a válasz mögülünk. Úgy látszik, Linda végre hajlandó volt a vevőkre is koncentrálni.
- Akkor ezek csak jövőre lesznek piacra dobva?
Igen. Lisa unokatestvére nagyon jó barátom, és mindig megengedem nekik, hogy innen válogassanak. Próbálgassatok csak ti is nyugodtan- mosolygott rám, majd elment, mielőtt köszönetet mondhattam volna. Ezután felpróbáltam mindenfélét. Beöltöztem hercegnőnek, játszottam modelleset (csípőre tett kézzel, kicsit gólyához hasonlóan, billegve járkáltam oda-vissza a teremben) és furcsamód az egyik dobozban találtam egy 7 fejű sárkány jelmezt, ami meglepően jól mutatott rajtunk 3 fejjel is. Végül egy csomó divatos cuccot összeszedtünk. A kedvenc összeállításom, amit még most sem akarok levenni:
