- Kisasszony! Itt a reggeli!
- Köszi, de most nem vagyok éhes! – toltam el a tálcát, ami majdnem leesett az asztalról.
- Mi a baj, hercegnő?
- Eliza, lassan 3 éve te vagy a szobalányom. Szólíts Blair-nek!
- Rendben, Blair! Szóval mi a baj?
- Semmi, csak ez a szülinap dolog aggaszt. Szerintem Caroline nem lenne ilyen izgatott, ha nem készülne valamire.
- Szerinted mit akar tenni?
- Nem tudom, de rossz érzésem van.
- Értem. Nos, ezzel ráérsz foglalkozni később, most tanulnod kell. Pár perc és itt lesz Camille.
A nevelőnőm, Camille jó ember, viszont rettentő sokat tud beszélni. Egész nap csak magyarázott. Nagyon unalmas volt. Lassan, nagyon lassan, de eljött a délután 2 óra. Felkészítettek a bálra. Megcsinálták a hajam, a körmöm, a ruhám és mindenem.
- Kislányom! Kérlek, gyere! – szólt apa az ajtóból. Odamentem és elindultunk a bálterembe. Elöl én, mögöttem pedig apa. Caroline a karjába kapaszkodva csüngött rajta, mint egy pincsi.
- *Tütütürüüüüü* Hölgyeim és uraim! Bemutatom Alexander Cross királyt és jegyesét, Caroline Campbellt! – szólalt meg a harsonás úr, aki most kivételesen nem az udvari tanácsos volt, hanem valami ismeretlen személy. Apáék lementek, és láttam, hogy mindenki a hatalmas gyémántgyűrűjét figyelte. Elképesztő, hogy mi mindent kinyíg magának ez a banya! Egyébként, ha furcsa lenne, a 2. nevemet, a Carolinet is utólag íratta oda, mikor apa megkérte a kezét. Szörnyű alak! Előre léptem, mire minden szem rám szegeződött.
- Khm! Bemutatom az őszi bál házigazdáját, Blair Caroline Rosetta Ashley Cross Hercegnőt, aki mellesleg ma ünnepli a 16. születésnapját – elindultam lefelé a lépcsőn, de megbotlottam. Tudom, most azt gondoljátok, hogy én is úgy jártam, mint a filmbeli hercegnők, akik leesnek a lépcsőn és pont egy jóképű herceg kapja el őket, aztán a film végére egymásba szeretnek és minden happy. Sajnos én olyan peches vagyok, hogy nem kapott el egy jóképű herceg, sőt, még csak egy csúnya paraszt se. Bár egy királyi bálon fura lenne a paraszt. Na, mindegy. Szóval ott bukdácsoltam lefelé a lépcsőn, s mire leértem, tele voltam kék-zöld foltokkal és horzsolásokkal. Ilyen az én szerencsém.
- Kicsim, jól vagy? Egy hercegnőnek mindig szépnek kell lennie! Vigyáznod kell magadra! Senki se akar csúnya hercegnőt! – ordította le a fejem Caroline.
- Édesem, lehetnél kicsit kedvesebb is.
- Ó, szóval szerinted goromba vagyok? Akkor miért pont engem veszel el?! – kiáltotta sértődötten Caroline, majd kezét arcába temette, mintha sírna, ami megjegyzem, elég ócska trükk. Ez az ócska trükk apát mégis meggyőzte, ugyanis Caroline felszaladt a szobájába, apa pedig utána. Rólam teljesen elfeledkezett.
- Kisasszony, jól érzi magát? – segített fel Camille. Végre egy normális ember. Leporoltam a ruhám és megráztam magam.
- Kutya bajom! – jelentettem ki, majd elkaptam az egyik vendég kezéből azt a sebtapaszt, amit már kb. 5 perce tartott nekem szegény. Leragasztottam az egyetlen sebem, ami a karomon helyezkedett el, majd úgy tettem, mintha mi sem történt volna és elindultam felvágni a hatalmas, 16 emeletes tortám. Minden éven annyi emelete van a tortámnak, ahány éves vagyok, és minden éven csak e legfelső kap új kinézetet, az alatta levőket mindig az előző év szerint készítik el. Szóval felmásztam a létrára és minden emeletnél elfújtam egy- egy gyertyát. Közben mindenki tapsolt és éljenzett. Mire elfújtam az utolsó gyertyát, visszaért apa és Caroline.
- Kicsim, van egy jó hírünk! – mondta apa mosolyogva. Megfogta a kezem és megával húzott egy üres szobába. Caroline folytatta helyette.
- A cselédek már csomagolnak neked. Holnap utazol a keresztanyádhoz Párizsba. Egy rendkívül híres francia iskolába fogsz járni, a Sweet Amoris Gimnáziumba.
- De miért?! Nekem jó úgy, ahogy most van!
- Mi ezt értjük, de 3 nap múlva a csapataink lerohanják a szomszéd sziget királyságát. Ha esetleg én, vagy édesapád meghalnánk, te vagy a biztosíték arra, hogy a családban marad az ország. A törvények szerint addig nem tudják elvenni a királyságot a családunktól, amíg él valamelyik tag. Ez pedig te vagy. Ha jól elrejtünk külföldön, akkor a szomszéd királyság nem rohanhatja le az országunkat. Másrészről pedig jót tesz majd neked egy kis önállóság, szóval élvezd ki utolsó perceid.
- Értem. Apa, Caroline, ha megengeditek, kiélvezem az utolsó napomat a királyságban – mondta, majd könnyeimet törölgetve visszamentem a bálterembe és ettem a tortából.
- Blair kisasszony! Mi a baj? Miért sír? – láttam meg magam mellett egy ismerős arcot. Jake volt az. Jake Crown az egyik szomszédos ország hercege. Együtt nőttünk fel.
- *szip szip* Az apám és Caroline elküldenek Franciaországba a keresztanyámhoz.*szip* Holnap indulok.*szip*
- Na neee! Figyelj, Blair! A szüleid már hamarabb elmondták az én szüleimnek és Miranda Hercegnő szüleinek is. A három ország szövetségbe fog lépni, ezért én, a testvéreim és Miranda is veled utazunk és a keresztanyádnál fogunk lakni.
- Ez most komoly? *szip* letöröltem a könnyem és megöleltem Jaket. Táncoltunk a barátaimmal, majd felmentem a szobámba lefeküdni.
Holnap utazunk Párizsba. Miranda Hercegnő, Jake, és Jake ikertestvérei, Josh és Jayla, valamint a húguk, Wanessa. Hatan elindulunk az ismeretlenbe. Vajon milyen lesz?