Reggel 7-kor keltettek. Mire megreggeliztem és elkészültem, a csomagjaim már a gépen voltak. Magángéppel repültünk Párizsba. Az út nagyon unalmas volt. Egy idő után a táncosokat, bűvészeket és mindenféle más mutatványosokat is megunja az ember. Amikor kiszálltam a gépből, fülembe csengett az ismert és szeretett francia nyelv. A reptér tele volt emberekkel, akik mind minket bámultak. Egyáltalán nem úgy néztünk ki, mint ők. Mindenkin póló és farmer, rajtunk csillogó báli ruha, a fiúkon pedig szmoking. Rosszul éreztem magam emiatt. Még sosem néztek rám így. Mindig hajlongnak és tapsolnak, mikor belépek valahová, de itt nem ismertek. Az országunk még sosem szerepelt a tv-ben vagy újságokban, így minket sem ismernek más helyeken. Végre leszálltak a biztonsági őrök is és elhajtották a tömeget. Beszálltunk a végtelen hosszú limuzinba, és újabb unalmas útra indultunk. 2 óra múlva a kocsi megállt, egy őr kinyitotta az ajtót és így szólt:
- Kisasszony, megérkeztünk a keresztanyja házához.
- Köszönöm – kiszálltunk. A keresztanyám háza nem egy átlagos ház, de nem is palota. Van benne egy hatalmas alagsor, földszint, 1. 2. 3. 4. emelet és egy padlás. A házhoz tartozik egy hatalmas hátsókert, ahol végig virágok és fák sorakoznak. A kertben van még egy jacuzzi, egy hintaágy, egy medence, rengeteg napozóágy, grillsütő és sok-sok pad. A kerthez tartozik egy végeláthatatlan szőlőskert is. Bementünk és megszálltuk a nappalit, a biztonságiak végre elmentek, mi pedig vártuk, hogy keresztanyu hazajöjjön. 20 perc telt el, mikor kinyílt az ajtó és belépett egy kb.25 éves, hosszú fekete hajú, szemüveges nő.
- Ó, hát ti már itt vagytok? Jaj, remélem nem vártok régóta! Itthon akartam lenni, mire megérkeztek, remélem, azért nem utáltok, jaj, hol van ma a fejem?! – sipított, miközben részegesen beszédelgett az ajtón, magával húzva a pulcsiját és a táskáját.
- Öööö… izéé… keresztanyu?!
- Igen, drágám. Miért, mit vártál?
- Mondjuk egy gyönyörű, előkelő és viszonylag épeszű nőt. Ehelyett kaptam egy szétszórt és rumlis huszonéveset, akinek ráadásul sült krumpli szaga van!
- Na, ebből elég! Képzeld, az én életem nem habos torta, mint a tiéd! Minden áldott nap egy lepukkant hamburgeresnél dolgozom 12 órában és még csak fizetést is alig kapok, erre egyik napról a másikra a nyakamba akasztanak egy rakás tinit, hogy neveljem őket, mert a szüleiknek most épp háborúzni van kedvük! Ja, és azt elfelejtettem, hogy ebből a rakás kölyökből pont a keresztlányom a leghálátlanabb és leggorombább! – ordította vörös fejjel, teljesen kikelve magából, aztán felrohant a lépcsőn.
- Hát, nem ilyen találkozásra számítottam – vetettem oda a többieknek, és elkezdtem felfelé cibálni a bőröndjeim, amit iszonyú nehéz volt kivitelezni báli ruhában és tűsarkúban. Miután felbotladoztam a lépcsőn a 4. emeletre és elfoglaltam egy szobát, átöltöztem, megfésülködtem és elhatároztam, hogy rendesen köszönök a keresztanyámnak.
*Kopp kopp*
- Ki az?
- Én, Blair.
- Jöttél megint felmérgesíteni?!
- Nem. Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért. A nélkül mondtam rólad rossz dolgokat, hogy ismernélek. Sajnálom, de anya annyira erős és elegáns nő volt. Azt hittem, mivel te is hercegnő vagy, te is ilyen vagy – kinyitotta az ajtót és beengedett. Leültünk.
- Figyelj, drágám. Édesanyád sem volt mindig ilyen. Kiskorában rettentő élénk gyermek volt, egy igazi energiabomba. Mindig megviccelt másokat. Később elkezdődött az etikett tanulása. Ő jobban odafigyelt, mivel egyértelműen tudatták vele, hogy hozzá fog menni a sziget másik királyságának hercegéhez és ő lesz a királyné. Én tudtam, hogy úgysem kerülhetek a trónra, ezért ellógtam az óráimat. Anyád esküvője után pedig elhagytam az országot és ide jöttem. Azóta itt élek. A házat még akkor vette nekem anyukád. Miután ő meghalt és apád megismerte Cassandrát, már nem kaptam pénzt. A legelső munkalehetőség a hamburgeres volt, ezért ott dolgozom. Ennyi.
- Értem. Most már megértelek. Nagyon nehéz neked, és ezért mindenben segíteni fogok.
- Köszönöm, kincsem. Ez sokat jelent nekem. Most menj, készülődj! Holnap kezdődik az iskola.