- Mmmm… Hány óra? – hallatszott a távolból. Kinyitottam a szemem, de csak homályos foltokat láttam.
- Violaaaaaaa!! Elkésünk! Vonszold azt a hájas segged! – ordított rám Alex, miközben két vállamnál fogva rázott, mint egy rongybabát. Ordítás közben arcom frontálisan ütközött Alex DNS-ének cseppjeivel, ami nem volt valami hűdejó élmény.
- Jól van! Fel vagyok, fel vagyok! – nyöszörögtem, majd eltoltam magamtól Alexet – és csak úgy megjegyezném, 26 kg vagyok, szóval meg ne halljam még egyszer, hogy „hájas segged”!
- Tessék! Öltözz! – tolt a képembe Lisa egy kupac ruhát. Úgy látszik, ők valamivel gyorsabban magukhoz tértek, mivel már fel voltak öltözve.
Nem valami szép emlék, ha két őrült egyszerre akarja megmosni a fogad és a szádba tömni a pirítóst. Végül sikerült összevakarni magam. Anya pont akkor jött haza az éjszakás műszakjából, mi pedig fénysebességgel beugráltunk a kocsiba.
- Anya! Suli! Siess! – adta ki a parancsot Alex, mire anya tisztelgett, majd elindult.
Alex és Lisa bementek órára, viszont én úgy döntöttem, hogy inkább üdvözlöm a vöröskét, aki a tornaterem oldalához dőlve cigizett.
- Nem szép dolog a lógás! – kiáltott rám Cast.
- Akkor te mit keresel itt?
- Jogos. Vetődj ide! – mutatott maga mellé. Leültem, majd Castiel a pofámba tolta a dobozt. Mostanában mindenki a fejemet bántja…
- Cigit?
- Miért is ne? – kivettem egy szálat, és rágyújtottam. Ez a 2. alkalom, hogy cigizek. Az első 2 éve volt, fogadásból.
- Tényleg, Lisander üzeni, hogy kész van.
- Oké, nem tudod, hol van órája ilyenkor?
- Eltaláltad.
- Melyik osztályba jár?
- 11/b
- Akkor nincs 1. órája – Lys épp akkor lépett be a kapun.
- Sziasztok! Viola, elkészültem. Itt van – nyújtotta felém a füzetét, majd Castielhez fordult-kérhetek?
- Nem! – mondta durcás ötéves hangján Castiel, de Lys, ügyet sem vetve rá, kikapta a kezéből a dobozt és kiszolgálta magát.
*Csrrrrr*
Az a hülye csengő. A tanárral a nyomomban bementem a terembe.
- Gyerekek! Mostantól 2 hónapon keresztül a 11. B osztállyal fogtok dolgozni. Gyertek be! – intett a kint várakozóknak, akik felsorakoztak a tábla előtt.
- Alkossatok párokat. Figyelem! Nem dolgozhattok az osztálytársatokkal!
Már örültem, hogy végre együtt lehetek Lisanderrel, de Castiel közbeszólt. Amint a tanár végzett, ő felállt, megragadta Lys karját és a padjához vonszolta. Melody és Nataniel, Iris és Kim. Végül Peggy odahurcolta magához Armint, Amber pedig Alexy-t, így Lisának maradt Ken, én pedig egyedül maradtam.
- Melyik páros hajlandó befogadni Viola kisasszonyt?
- Nem kell engem befogadni, nem vagyok csöves! - a tanár nagyokat pislogott és rám bámult.
- Viola kisasszony! Mi történt magával? Olyan kis csendes volt, most meg…
- Mi elvállaljuk! – ordibált Castiel.
- Rendben. Viola, fáradj oda! – Cast eközben pszichopata módon vigyorgott, én pedig leültem a 2 fiú közé.
- Nos, a mai háztartástan órán csoki tortát fogunk sütni. A végén minden páros tortáját megkóstolom, a többit pedig megehetitek. A legjobb torta készítői díjat nyernek.
Mindenki rohamosan kezdett sütögetni. Még szerencse, hogy a keresztanyám cukrász. Anne néni süti a legfinomabb tortákat. Nyáron mindig segítek neki, így könnyű dolgunk lesz. A fiúk még szinte sosem kaptak jó jegyet ebből a tantárgyból, így a munka nagy részét én végeztem. Összeállítottam a torta alapját, betettem a sütőbe, majd elkezdtem matatni a szekrényben. Az asztalra pakoltam a formázó csokit és rengeteg ételfestéket. A srácok elképedve nézték, ahogy nekiállok faragni. Kb. 20 perc alatt kifaragtam és megfestettem a figurákat. Nemsokára kész lett a torta is, amit zöld színű fondanttal vontam be, majd elhelyeztem rajta az elemeket.
- Viola, ez meseszép! – szólalt meg Iris a hátunk mögül.
- Hé, nézzétek, mit csinált Viola! – ordította Ken, mire mindenki az én alkotásom kezdte nézegetni és fotózni. A torta kocka alakú és zöld színű. Mind a 4 sarkán van 1-1 fa, középen pedig egy pad, amin én és Lisander ülünk egymás hátának támaszkodva. Lys verset ír, én rajzolok, mögöttünk pedig Castiel sétáltatja Démont.
- Ha olyan finom, mint amilyen szép, megvannak a győzteseink – szólt a tanár, majd vágott belőle egy szeletet és megkóstolta.
- Egyértelműen ez a legszebb és legfinomabb torta, amit valaha ettem. Ti nyertétek a mai versenyt. Mindhárman ötöst kaptok, plusz itt egy kupon, amivel ingyen vacsorázhattok az egyik közeli étteremben. A gond csak az, hogy 2 személyre szól, így nektek kell eldöntenetek, hogy kik mennek. Gratulálok, és jó szórakozást kívánok! – végszóra megszólalt a csengő.
- Elmehettek ti a vacsorára, az én stílusom nem való ilyen helyre – kiabált utánunk Castiel, mire Lys odalépett hozzám.
- Ma megfelel?
- Persze!
- Hányra menjek érted?
- Mondjuk este 7?
- Remek, ott leszek! – mosolygott rám, majd eltűnt a tömegben. A többi óra kínszenvedés volt. Végig a randira gondoltam. Délután rohamosan kezdtem készülődni. Kiválasztottam egy rövid, sötétlila ruhát, ahhoz illő lila cipőt és szintén lila kiegészítőket. A hajamból kontyot készítettem és beletűztem egy fekete rózsát. Még nem volt 7 óra. Leültem a gépemhez és megnéztem az étterem oldalát. Rendkívül elegáns hely.
*Csrrrr*
Megérkezett Lisander. A szívem majd kiugrott a helyéről. Lerohantam és lassan kinyitottam az ajtót.
- Nem tudtam, hogy egy csokor virággal megyek vacsorázni – mondtam nevetve, ugyanis Lys ki sem látszott egy csokor sárga rózsa mögül.
- Ezt neked hoztam.
- Jaj, köszönöm szépen! Annyira gyönyörűek! A sárga rózsa a kedvenc virágom!
- Igazán nincs mit. Indulhatunk?
- Persze, csak előbb beteszem ezt vízbe – elkaptam tőle a virágot és a csaphoz rohantam egy vázával, de eszembe jutott, hogy a szomszédban csőtörés van, így most nincs vizünk. Odatettem a virágot a nővérem ajtaja elé és a vázára ragasztottam egy cetlit, amire a következőt írtam:
- Vizeet! Vizeeeet!!! – majd leszaladtam és újra ajtót nyitottam.
- Indulhatunk.