Péntek van. Lusta vagyok. Lisa beszélt Nattal, aki azt mondta, hogy ma egy új lány fog érkezni a suliba. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe indultam. Kopogtam, s mivel nem kaptam választ, bementem. Zuhanyoztam, fogat mostam, majd (kapaszkodjatok, ilyet még egy könyv vagy filmszereplő sem csinált!!) elmentem a wc-re.
Koppkopp
- Foglalt!
- Engedj be! Sürgős dolgom van! - sipítozott odakintről Emma. Én hányáshangot adtam ki, majd két öklendezés között válaszoltam neki:
- Ó! Igazán sajnálom! Pedig ez most sokáig el fog tartani! - hallottam egy hangos morgást, majd nővérkém elviharzott. Én alig észrevehetően szétröhögtem magam odabenn, majd leültem a wc-re és telefonoztam. Kb. fél óra múlva (mikorra Emma valószínűleg már összecsinálta magát...) kijöttem a szent helyről. Lementem a konyhára és tüzetesen átvizsgáltam a hűtőt, majd egyértelműen megállapítottam:
- Semmi ehető, emberi fogyasztásra alkalmas - ezután felrohantam a szobámba, felöltöztem és felkaptam a pénztárcám.
- Elmenteeem! - ordítottam, miközben kiléptem az ajtón. Útban a suli felé vettem a bazárban egy sajtos szendvicset.
Végre megérkeztem az iskolába. Az udvaron megláttam egy lányt. Hosszú barna haja volt és elég ribancos ruhája. Biztos ő az új lány... hát, én nem ilyennek képzeltem el. A következő 20 percben elég érdekes dolgok történtek:
Castiel megjelent az udvaron. Az új lány rögtön odarohant hozzá.
- Szia, édes! A nevem Deborah, de szólíts csak álmaid nőjének! - meg sem várta, hogy Cast válaszoljon, piócaként tapadt a szájára. Amber ezt a jelenetet az iskola ajtajából nézte végig. Látszott rajta, hogy egyszerre elönti a düh. Vörös fejjel rohant oda és húzta el Deborát.
- Te meg mi a fenét képzelsz magadról?! És Castiel! Te miért hagyod?
- Félre szőkekurva! Neki én kellek!
- Castiel az én pasim, felfogtad?!
- Tényleg? Akkor küzdj meg érte! - Deborah behúzott egyet Ambernek.
- 1-0 Deborah javára! - kiáltotta el magát Alexy, mire Amber villámokat szóró szemmel nézett felé.
- Ezt akarod, ribanc? - Amber nekiesett Deborah hajának. Kitépett pár tincset, de Debby ügyesebb volt, így kicsavarta Amby karját.
- 1-1 az állás. Ó, vagy mégsem? Hölgyeim és uraim, az állás 2-1 Debbinek!
- Fogd be Alexy! - kiáltották egyszerre.
- Hajrá Alexy! Ne hagyd abba! - bíztattam lelkes szóvivőnket. Ezután egyszer Amby, egyszer Debby állt jobban. Végül Amber egy jól irányított mozdulattal totál kiütötte Deborah-t. Eközben Alexy és én jól elvoltunk a pontok számolásával (amúgy Amber nyert 9-8-ra) Castiel a hasát fogva röhögött, Amber egyik csicskája pedig elszaladt a boltba és hozott egy elektromos borotvát.
- Tessék, Amber! - Amby - az ütéseknek hála - elkezdett szédülni és elájult. Charlotte elejtette a borotvát és Li-vel kiszaladtak a suliból. Én megfogtam a borotvát és mindkettő fejét teljesen kopaszra vágtam. Ezután Castiel és Alexy elvitték őket a nővéri szobába. Mindketten itt ébredtek.
- Lányok, nem tudom, mi értelme volt ennek a verekedésnek! Szörnyen néztek ki! Sajnos van pár rossz hírem. Amber, a jobb karod eltört. Deborah, neked eltört mindkét lábad, így 2 hónapig tolókocsiban kell majd járnod, valamint ismeretlen okokból mindkettőtök kopasz - tájékoztatta őket a suli nővér.
- Hogy mi?! Hol egy tükör? - kiáltották egyszerre, majd egymásra néztek.
<> Hihihihihiii! De ronda vagy!! - röhögött Amer, de rögtön abbahagyta, amint a nővér odatartotta neki a tükröt és meglátta benne magát Neee, a hajam! A hajaaaam! Ki tette ezt?! Biztos te voltál, te aljas dög! - mutatott rám.
- Örülj neki, hogy itt van. Ő győzött meg engem meg Alexit, hogy hozzunk be titeket. Ha nem teszi, még mindig az udvaron fekszetek! - ordította le Castiel. Ezután Deborah is megnézte magát a tükörben. Az a fej, amit akkor vágott, leírhatatlan.
Csrrrr
Becsengettek a 2. órára, így elindultunk órára. Pont akkor ment be a lányokhoz az igazgatónő. Még hallottam, ahogy leordítja őket. Mind a ketten igazgatói figyelmeztetést és 2 hét felfüggesztést kapnak. Ezaz! 2 hét ribancok nélkül isteni lesz! A 2. óra matek volt. Halálra untam magam. Chibi Ambert és Deborát rajzolgattam a füzetem szélére, majd megpörgettem a lapokat, így a picuri Amby kergette a picuri Debbit. Ez életem fő műve! A 3. óra rajz volt. Le kellett rajzolni egy farkast. Persze megint az én képemet tették ki a dicsőségfalra és megint én kaptam csillagos ötöst + egy szaktanári dicséretet. Ez már megszokott. Az összes többi diák letett arról, hogy valaha is utolér engem rajzban. A 4. óra tesi volt, szekrényt ugrottunk. Nem volt valami nagy szám, ötöst kaptam. Mostanában tesiből is egész jó vagyok. Jót tesz nekem ez a változás.
Az 5. órám ének volt.
- Sziasztok, gyerekek! Én vagyok az új énektanár, Mrs. Fox. A férjem a rajztanárotok, Mr. Fox (Nem mondod?!) A mai órán felelni fogtok.
- Tessék? - kérdezte egyszerre az egész osztály.
- Nem szoktatok felelni?
- Nem!
- Viola, téged már úgyis ismerlek. Elmondanád, hogy mi folyik itt?
- Persze, tanárnő. Az előző tanárunk sosem feleltetett minket. Csak közösen énekeltünk. Azon kívül csak dolgozatot írunk zenetöriből.
- Értem. Akkor ma meghallgatlak titeket egyesével - kinyitotta a naplót - Capucine. Kérlek, állj fel és énekelj valamit. Ha kell, az interaktív táblán teszek neked karaoke verziót és onnan énekelheted.
- Rendben - Capucine elénekelt egy dalt, amit talán senki sem ismert, ő mégis azt mondta, hogy az előadó valami világsztár. Na, mindegy. Így is, úgyis szörnyű hangja volt. Castiel következett és elénekelte a Wake Me Up-ot. Nagyon király volt. Először hallottam Castielt énekelni. Ezután jöttek sorban a diákok, de őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mikor következem én.
- Viola! Mit szeretnél énekelni? - kicsit haboztam, de aztán eldöntöttem. Szó nélkül felálltam, fogtam egy gitárt és énekeltem. A vége felé Castiel besegített egy kicsit az énekben, de alig volt észrevehető.
www.youtube.com/watch?v=HQGl5bVo3cw
(kötelező megnézni!!)
Az előadásom után mindenki tapsolt, amit egy meghajlással viszonoztam.
- Ez gyönyörű volt, kicsim! - mondta a tanár - a nap legjobb felelete! 2 db ötöst kapsz!
Kicsengettek. Ma csak 5 órám volt. Igyekeztem kifelé a teremből, mikor valaki megfogta a vállam.
- Nem is tudtam, hogy gitározol - Castiel volt az.
- Pedig igen. Láthatod.
- Figyi, nekem és Lisandernek van egy bandánk. Lenne kedved csatlakozni?
- Attól függ. Mit kerestek? Dobost, basszgitárost, énekest? Igazából játszom dobon, gitáron, fuvolán, oboát, szaxofonon, zongorán, tubán, trombitán és kb. minden más létező hangszeren. Régen a szüleim zenei zseninek akartak nevelni, de aztán a rajz felváltotta ezt. Ezen kívül azért még rengeteget zenélek otthon és semmit sem felejtettem.
- Tökéletes! Pont ilyen lány kell nekünk! Fel vagy véve! Ma délután fogunk próbálni Lisanderrel. Eljössz? Lys szülei nagyon gazdagok, és vettek Lisandernek egy hangstúdiót a városban. Van ott mindenféle hangszer és csak a miénk.
- Az király! Adj egy címet és ott leszek - Cast elővett egy tollat, megfogta a karom és ráírta a címet, majd elsietett. Elég sokáig írt. Jobban megnéztem a karom, és... és... OTT VOLT ATELEFONSZÁMAAAAAAAA! Castiel megadta számááát! Várjunk csak? Én Lisander szeretem, nem örülhetek Castiel számának. Az bunkóság lenne... de akkor is wíííí Castiel telefonszámaaa!
- Viola! Melody küldött, hogy adjam át ezt a meghívót a szülinapi bulijára. Szegénykém sajnos későn kezdte el szervezni és így gyorsba próbálunk összehozni valamit ma estére. Remélem, el tudsz jönni! Ez nagyon fontos Melody-nak. - Hadarta el Lisa. Látszott rajta, hogy igyekszik.
- Tudod, szívesen elmennék, de Castiellel megbeszéltük, hogy délután vele és Lisanderrel próbálok.
- Kérlek!
- Na, jó! Lemondom a próbát.
- Köszi! Szia! - elrohant. Remek! Most le kell mondanom a próbát a hülye szülinap miatt. Beírtam Cast számát a telómba és felhívtam.
- Megmondtam már ezerszer, hogy nem!! Soha! - ordított a telefonba.
- Ca... Castiel? - dadogtam félénken.
- Jézusom! Viola?
- I... igen, én.
- Bocsáss meg, azt hittem valaki más. Tudod, van egy lány, aki állandóan zaklat, és azt hittem ő az.
- Tényleg? Ki az?
- Nem ismered.
- Oké.
- Miért hívtál?
- Hát, ízé... szóval ma nem tudok elmenni a próbára. Melody rögtönzött szülinapi pizsama partit tart és nem szeretném megbántani, szóval muszáj elmennem. Kérlek, ne haragudj!
- Semmi gond! Akkor jövő hét hétfőn jó?
- Persze, ott szabad vagyok!
- Oké!
- Szia! - na, ezen is túl vagyunk. Haza mentem és összeszedtem pár cuccot, majd megvettem Melody ajándékát. Végre Melody házához értem, mikor Lisa rohant kifelé a kapun, és belém ütközött.
- Szia! Mi ez a nagy sietség?
- Szia! Melody a szekrényében hagyta a bulira megvett kaját. Nem jössz el velem érte?
- De, persze - elmentünk a suliba.
- Melyik lehet Melody szekrénye?
- Azt hiszem, ez az.
- De ez üres!
- Basszus! Valaki ellopta a kaját. Meg kell találnunk a tettest!
- Kezdjük! - Lisa átnézte a D.Ö. K. termet, a kertész klubot és az udvart, én pedig a kosaras klubot, a lépcsőházat és a 2 főfolyosót.
- Sehol senki! Nálad?
- Én sem találtam senkit.
- Az osztályteremben még nem néztük.
- És az állatvédő klubban sem.
- Oké, én megyek, megnézem az állatosokat, te menj a terembe! - Lisa elment, én pedig benéztem az osztályba. Ott ült kopika és a 2 csicskája. Épp Melody kajáját ették.
- Ti meg hogy képzelitek ezt? Az Melody cucca! - ordítottam rá, majd kitéptem Amber kezéből a chipset.
- Tessék?! Add vissza! Azt a folyosón találtam!
- Ne hazudj! Melody szekrényében volt, mielőtt te kivetted onnan!
- És ha igen, akkor mi lesz? Majd szólok a bátyámnak és kirúgat a suliból!
- Nataniel nem olyan fafejű, hogy elhiggye ezt! Te pedig fizesd ki, amit megettél!
- Nehogy azt hidd, hogy kifizetem, te kis ribanc!
- Én vagyok a ribanc? Téged még a csillápmónim is lehány ijedtében! - Amber feje elvörösödött, és épp ütni akart, mikor egy jól irányzott mozdulattal elkaptam akarját és a falhoz szorítottam, majd tiszta erőből felpofoztam. A hercegnő elkezdett bőgni, a pincsijei pedig nem győzték vigasztalni.
- Most pedig kérem a lóvét! - kopi elővette a pénztárcáját, majd odanyújtott 10$-t, erre én ráordítottam - ennyi nem lesz elég! - Amby ijedtében az egész tárcáját a kezembe nyomta, majd diadalittasan kisétáltam a teremből. Kint volt Lisa, és fejét az ablakhoz nyomta.
- Élvezted a műsort? - röpítettem egy beképzelt mosolyt felé.
- Király voltál! Így kell ezt csinálni! - elmentünk és pótoltuk a hiányzó cuccokat, majd újra Melody házánál kötöttünk ki.
- Sziasztok! Na, sikerült elhozni a kaját?
- Hát, volt egy kis gond, de túljutottunk rajta.
- Milyen gond?
- Amber megette az összes rágcsát, de Viola szó szerint helyrepofozta, így megadta az árát és vettünk újat.
- Tessék? Amber megsérült? Jaj! Mennem kell, sziasztok! - rohant el Capucine. Gondolom Ambert ment ápolni. Lisa, Rosalya, Melody és én bementünk Mell szobábjába és átvettük a pizsit. Játszottunk mindenféle hülyeségeket, majd a fiúkra terelődött a téma.
<> Csajok, tudjátok, hogy én Leigh-el járok, de nektek ki tetszik? - kérdezte Rosalya, miközben elviselhetetlenül köcsög mosolyt vett az arcára mondjuk neked, Melody?
- De ugye nem röhögtök ki? - pirult el Mell. Mindenki megrázta a fejét - Nataniel.
- Hát, végül is... Nataniel nem csúnya - jelentette ki Lisa, mire minden szem rá szegeződött.
- Akkor neked is ő tetszik? - kérdezte Melody.
- Nem.
- Henem?
- Armin.
- Érdekes... - szólalt meg újra Rosa - és neked, Viola?
- Hát... - lángvörös lettem, mert nem tudtam választani - tetszik Lisander, de mostanában kicsit Castiel is - Melody kicsit értetlenül nézett, de aztán mégsem kezdte el kérdezgetni, hogy: Jaj, úristen, most mi van? Én ezt nem értem. Elmagyaráznád?
- Van egy ötletem! - villantott ádáz mosolyt Rosa. Az ilyenből sosem sül ki jó - átöltözünk normális ruhába, majd mindenki felhívja azt a fiút, aki tetszik neki és megkéri, hogy jöjjön át üvegezni.
- Király ötlet! - kiáltott fel Lisa.
- Hát, nem is tudom. Szerintem nem kéne...
- Dehogynem! - szóltam bele én is. Végre talán lesz esélyem megtudni ezt-azt Lisanderről és Castielről, meg a többiekről.
- 3 az 1 ellen! Ez el van döntve! Ki kezdi?
- Majd én! - mondta Rosa. Persze, neki könnyű, hisz ő a pasiját hívja. Rosa tárcsázott.
- Szia, édes! Nem lenne kedves eljönni Melody szülinapi bulijára üvegezni?
- Aha, értem. Semmi baj, szia! - letette a telefont és szomorú arccal felénk fordult - Leigh nem ér rá. Ki a kövi? Lisa?
- Oké! - Lisa is tárcsázott.
- Szia Armin! Lenne kedves eljönni, üvegezni Melody-hoz?
- Szuper, akkor várunk, szia! - letette - Jön! Melody, te jössz!
- De nem tudom Nataniel számát!
- Majd én megadom!
- Köszi, Viola! - ő is hívott.
- Szia, Nataniel! Tudod, ma szülinapi bulim van és a többiek kitalálták, hogy üvegezzünk. Van kedved csatlakozni?
- Értem, köszi, várunk! - letette - Befejezi a papírokat és jön! El sem hiszem, hogy megcsináltam! Viola, te következel!
- Oké! - először Castielt hívtam.
- Szia! Emlékszel, mondtam, hogy Melody-nál leszek.
- Igen, és kitaláltunk, hogy üvegezünk. Átjössz te is?
<> Oké, szia! - letettem Azt mondta, nem hagyna ki egy jó kis üvegezést. Most hívom Lisandert. - tárcsázok.
- Szia Lys! Melody szülinapi bulit tart és üvegezni készülünk. Vak kedved csatlakozni?
- Castiel, Armin, Nataniel.
- Oké, várunk, szia! - letettem - ő is jön!
- Remek, készüljünk! - átöltöztünk rendes ruhába, majd megérkezett Nataniel, aztán Armin, majd Cast és Lys is. Leültünk egy körbe és Mell hozott egy üveget és egy hullahopp karikát.
- Szabályok:
1. 1 felelés után 3-szor merni kell.
2. aki nem csinálja, meg a feladatot vagy nem válaszol a kérdésre az vetkőzik
3. ha kipörög az üveg a karikából, akkor a pörgető és az a személy, aki a legközelebb ül a kipörgött üveghez, kap 10 perc angyali fényt, ami azt jelenti, hogy bezárjuk őket a gardróbba és azt csinálnak, amit akarnak 10 percig
- Ennyi. Kezdhetjük?
- Persze! - kiáltottuk kórusban.
- Én kezdem! - ragadta meg az üveget Castiel, majd pörgetett. Rosa lett.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Csókold meg az a fiút, akivel járnál, ha nem lenne pasid! - Rosa elvörösödött, majd odahajolt Arminhoz és megcsókolta. Láttam, hogy Lisa nagyon ideges. Rosa pörgetett.
- Melody. Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Ki a legjobb pasi a szobában?
- Na...Nataniel - szegény Nath csak bámult ki a fejéből, közben Melody pörgetett.
- Castiel. Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Csókold meg Lisandert!
<> Mi?! - néztek össze Lyssel - Mi ezt nem csináljuk! mondták kórusban, majd mindketten lekapták a pólójukat. Cast pörgetett, de kipörgött a karikából és lábon koccintott ENGEM.
- Castiel, Viola, 10 perc angyali fényt kaptok. Irány a gardrób! - utasított Lisa. Kinyitottuk a szekrényt és bepasszíroztuk magunkat. Nagy csönd... Castiel tud hallgatni ha akar.
- Nem is mondtad, hogy randizol Lisanderrel...
- Hát, még én sem tudom, hogy randinak hívjam-e.
- És velem nem lenne kedved randizni?
- Te... tessék?
- Hát, ööö, ízéé... ööö... na! Szóval, úgy ahogy érted. Eljössz velem randizni?
- Nem... igen... talán. Igen!
- Oké! Akkor gondolom ezt sem bánod! - hajamat a fülem mögé tolta, majd megcsókolt. Kezével a hátam simogatta. Kedvem lett volna felpofozni, de a szívem mást diktált. Éreztem, ahogy a nyelve utat tör magának, s az enyém nem bír tovább ellenállni. Vad csókcsatába kezdtünk. Levegőt is alig vettünk. Kezemmel beletúrtam Cast puha, vörös hajába.
- Hahó! Kijöhettek! - szakított félbe Melody, mire Castiel lemászott rólam, s csalódottam pillantott rám.
- Majd máskor folytatjuk - mondta lazán, majd kinyitotta a szekrény ajtaját. Mikor kiléptünk, épp bejött Melody anyukája.
- Melody! Szerintem a fiúknak ideje indulni, már este 9 óra. Ti pedig feküdjetek le!
- Rendben, anya! - a fiúk összepakoltak és elmentek, mi pedig aludtunk.