Reggel, mikor kinyitottam a szemem, volt szerencsém megpillantani Lisa arcát, ami az én fejemtől kb. 2-3 centire volt. Számat előkészítettem a sikításra, de aztán gyorsan elé raktam a kezem, mivel még mindenki más aludt. Felkeltem, 10 percre lefoglaltam a fürdőszobát, majd felöltöztem. 8 óra… 9-kor kell a lovardában lennem. Ha útközben beugrok a bazárba venni kaját, még időben odaérek. Hagytam egy üzenetet a többieknek a következő felirattal:
- Sziasztok! Elmentem lovagolni. Király volt a buli!
Levettem egy kulcsot az akasztóról, kimentem az ajtón. Becsuktam, majd a levélbedobón keresztül visszajuttattam a kulcsot a házba. A bazárt szerencsére nem volt messze Melody házától. Bementem, és a furcsa bácsi a szokásos pedofil tekintetével bámult rám. Én összeszedtem a cuccokat és a pénztárhoz sétáltam.
- Jó napot!
- Jó napot!
- 6 sajtos szendvics, 2 alma, 2 répa, 4 csoki, 1 doboz kockacukor és egy narancsos üdítő. Összesen 200$ lesz.
- Tessék.
- Köszönöm! Viszlát!
Na, ez is megvolt. A lovardához menet megettem egy szendvicset, elvégre nem mehetek lovagolni éhesen. A vendégistállók tömve voltak. Ilyenkor nagy megkönnyebbülés, hogy saját lovam van, és nem kell arra várnom, hogy legyen szabad itteni paci. Plusz az is jó érzés, mikor a kezdő lovasok nézik, hogy a saját lóval rendelkezők istállójába megyek. Ilyenkor mindig jön velem pár kislány és figyelik, ahogy a lovamat tisztítom. Most megkerültem a többi istállót, mert semmi szükség rá, hogy körülöttem ugráljanak, miközben Lisanderrel szeretnék beszélgetni. A prémium istálló kongott az ürességtől. Azok, akik itt tartják a lovaikat, általában estefelé jönnek. Napközben csak ilyen Violafélék fordulnak meg itt. Gyorsan átöltöztem és egy nagy vödör vízzel tértem vissza. Fortune hangos nyerítéssel üdvözölt. Adtam neki kockacukrot, lecsutakoltam, megetettem és töltöttem neki vizet. Elmentem a felszereléséért. Vörös nyeregalátétet, kantárt és lábvédőt kapott, fekete nyereggel. Szépen kifésültem a sörényét is. Lys még mindig nem érkezett meg. Már majdnem 9 óra volt, így ráncba szedtem Óceánt is. Mire Lys odaért, én már az istálló előtt vártam a pacikkal együtt.
- Szia! Bocsi a késésért, Leigh elcibált magával a méteráruboltba selymet venni Rosa új ruhájához.
- Szia! Semmi baj! Öltözz és indulhatunk. Felszereltem Óceánt.
- Köszönöm szépen, és még egyszer bocs - elrohant átöltözni. Pár perc múlva visszajött. Nagyon aranyosan nézett ki lovaglószerkóban. Ő felült a lovára, s közben én olvadoztam.
- Viola! Nem jössz? – nézett rám kedvesen mosolyogva.
- Ja, már indulunk? – nevettem, aztán felszálltam a lovamra és elindultunk.
- És, hogy tervezed? Merre megyünk?
- Igazából nem gondolkoztam rajta, de tudok egy szép helyet. Amint kiérünk a lovardából, van egy óriási mező. Ott van felállítva a tereplovagló pálya, amelyet Allison elmondása szerint tegnap újítottak fel. Azt kipróbálhatnánk, majd átvágunk a mező melletti erdőn. Az erdő másik végében pedig van egy tisztás és egy gyönyörű, kristálytiszta vizű patak. Ott megpihenünk, majd irány vissza. Megfelel?
- Igen – kiértünk a lovardából. Körbenéztünk. Az új pálya sokkal hosszabb, mint a régi volt.
- Akkor? Ki megy előbb?
- Hát, nem biztos, hogy az ugratást még meg tudom csinálni, de majd kiderül – Lys elindult. Nagyon jól csinálták. Az első 6 akadályt remekül átugrották, a hetediknél Óceán kicsit megbotlott, de nem lett semmi baj. Ezután én, miss maximalista, megmutattam, hogy hogyan kell tökéletesen teljesíteni a pályán. Végigrepültünk az akadályok felett, majd felvettem egy önelégült mosolyt és Lyshez mentem.
- Na, így kell ezt tökéletesen csinálni! – mondtam kissé lenézően, de nem sikerült az alakításom, mert elnevettem magam és lefordultam a nyeregből. Lys leszállt és a kezét nyújtotta a földön fekvő énemnek. A szeme azt sugallta, hogy ötlete támadt. Hirtelen elrántotta a kezét és a karjaiba kapott. Elvitt az egyik akadályig, leült, és az ölébe fektetett. Fejét az enyémhez közelítette, és közben folyton azt figyelte, hogy hogyan reagálok. Én totál lefagytam. Csak feküdtem és vártam, hogy mi lesz. Lys is várt. Félénken bólintottam egyet, mire Lys lágyan megcsókolt. Sajnos csak egy rövidke ideig tartott, mert Lys totál elpirulva elrántotta a fejét.
- Nem… nem tehetem!! – ordította.
- Mi a baj? – kérdeztem félénken, de nem válaszolt.
- Most inkább menjünk haza – ez volt az utolsó mondata, amit hallottam. Egész úton egy szót sem szólt. Mire én leszereltem a lovam és átöltöztem, ő nem volt ott. Köszönés nélkül otthagyott. Talán mégsem olyan kedves, mint képzeltem. De vajon miért hagyta abba a csókot? Ki kell derítenem!